Szőlő és bor
Lanzarote valóságos borparadicsom, ahol lassú érés és a nemes örökség határozza meg a bor karakterét. Itt a szőlőt szeretettel, gondoskodással termesztik, a borkészítésnél elődleges szempont a hagyományok betartása.
Ahogy egy helyi mondás tartja, Lanzarote maga a megtestesült bor.
Az 1730-1736 közötti vulkánkitörés elpusztította a sziget egyharmad részét és annak legfontosabb termőtalajait. A száraz vulkanikus talaj, a kedvezőtlen időjárási viszonyok, a kevés csapadék nem épp a legideálisabb környezet, ha szőlőt szeretnénk termeszteni. Mindennek ellenére Lanzarote földműveseinek sikerült megfelelő termelést kialakítani, a nehezen megmunkálható terepet ismét a bortermesztésnek szentelni. A munkát még ma is kézzel végzik a szőlőföldeken: az ültetéstől a szőlő betakarításáig, az öntözésen és metszésen át. A gazdák tudatosan kerülik a gépesítésta gépesítést. A Malvasia szőlőfajta az egyik leggyakoribb Lanzarotén, ráadásul ez a fajta kiválóan alkalmazkodott az éghajlathoz és nagyon jó minőségű fehérborokat lehet készíteni belőle.
Bor és művészet
1964-ben, a New York-i Modern Művészetek Múzeumában Cesar Manrique világszínvonalú kiállításon mutatta be Lanzarote földművesek életét. Manrique munkájával felhívta a világ figyelmét szülőhelyére, Lanzarote szigetére, ahol kiváló borokat készítenek. Manrique e munkájával hozta létre a Land-Art művészeti ágat és neki köszönhető, hogy védett területté nyilvánították a Lanzarote-i szőlőtermesztő területeket.
